OBO 5093540 V50-1-320 Combicontroller V50 egypólusú kivitel, 320V poliamid IP20

OBO 5093540 általános leírása:

Mi a túlfeszültség?

A túlfeszültség egy hirtelen, nagy intenzitású feszültségnövekedés az elektromos hálózatban. Ez a jelenség leggyakrabban villámlás, vagy a hálózaton bekövetkező hirtelen változások (pl. kapcsolások) miatt alakul ki. A túlfeszültség károsíthatja az elektromos készülékeket, sőt, akár tüzet is okozhat.

Miért fontos a túlfeszültség védelem?

A túlfeszültség védelem célja, hogy megvédje az elektromos berendezéseket ezektől a káros hatásoktól. A túlfeszültség levezetők feladata, hogy a túlfeszültséget a földbe vezessék, így megakadályozva, hogy az károkat okozzon a berendezésekben.

Hogyan működnek a túlfeszültség levezetők?

A túlfeszültség levezetők általában nemlineáris elemeket tartalmaznak, amelyek normál körülmények között nagy ellenállást mutatnak. Túlfeszültség esetén azonban ezek az elemek nagyon alacsony ellenállásúvá válnak, így az áram a levezetőn keresztül a földbe folyik.

A túlfeszültség levezetők típusai:

 * Varisztorok (VDR): A leggyakrabban használt túlfeszültség levezetők. Főként félvezető anyagokból készülnek, amelyek ellenállása a feszültség növekedésével gyorsan csökken.

 * Gáz töltésű túlfeszültség levezetők: Egy kis gáztartályban helyezkednek el, amelyben elektromos ív keletkezik túlfeszültség esetén.

 * Oxid-cink levezetők (MOV): Kerámia anyagból készülnek, és nagy energiájú túlfeszültségek elvezetésére alkalmasak.

Hol helyezik el a túlfeszültség levezetőket?

A túlfeszültség levezetőket általában az elektromos hálózat bevezető pontjánál, illetve az egyes készülékek vagy berendezések előtt helyezik el. A védelem hatékonysága érdekében fontos, hogy a levezetőket megfelelően méretezzék és telepítsék.

A túlfeszültség levezetők kiválasztása:

A megfelelő túlfeszültség levezető kiválasztásakor figyelembe kell venni a következőket:

 * A védendő berendezés típusa és értéke: Minél érzékenyebb a berendezés, annál nagyobb védelmet igényel.

 * A várható túlfeszültségek nagysága és időtartama: A levezetőnek képesnek kell lennie elvezetni a várható legnagyobb túlfeszültséget is.

 * A hálózat típusa és jellemzői: A hálózat feszültsége, frekvenciája és egyéb jellemzői befolyásolják a levezető kiválasztását.

Összefoglalva:

 A túlfeszültség levezetők fontos szerepet játszanak az elektromos berendezések védelmében. A megfelelő típusú és méretű levezető kiválasztása és telepítése elengedhetetlen a hatékony védelem érdekében.

A túlfeszültségek csak a másodperc tört részéig állnak fenn, ezért tranziens feszültségeknek vagy röviden tranzienseknek is nevezzük őket. Ezek felfutási ideje nagyon rövid, néhány mikroszekundum, majd viszonylag lassan, akár 100 mikroszekundum alatt futnak le.

A túlfeszültségek a következő események miatt jönnek létre:

Villámkisülések (LEMP)
A villámkisülésre alkalmazott szakkifejezés a LEMP. Ez a Lightning Electromagnetic Pulse (villám által okozott elektromágneses impulzus) rövidítése.
A zivatarokból lecsapó villámcsapások rendkívül nagy tranziens túlfeszültségeket okoznak. Ezek sokkal nagyobbak a kapcsolási műveletek vagy elektrosztatikus kisülések miatt keletkezőknél. Igaz viszont, hogy a többi okból keletkező túlfeszültségekhez képest sokkal ritkábban következnek be.

Kapcsolási műveletek (SEMP)
A kapcsolási műveleteket a SEMP betűszóval jelölik. Ez a kapcsolási elektromágneses impulzust jelenti.
A kapcsolási műveletek alatt ebben az összefüggésben a nagyteljesítményű gépek kapcsolását vagy az áramellátó hálózatban fellépő zárlatokat értjük. Az ilyen folyamatoknál az érintett vezetékekben a másodperc tört része alatt nagyon nagy áramváltozások következnek be.

Elektrosztatikus kisülések (ESD)
Az ESD betűszó az Electrostatic Discharge (elektrosztatikus kisülés) rövidítése, és a nevének megfelelően az elektrosztatikus kisülést jelöli.
Itt arról van szó, hogy amikor különböző elektrosztatikus potenciálú testek közelednek egymáshoz vagy megérintik egymást, elektromos töltés megy át az egyikről a másikra. Ismert példa erre az az eset, amikor valaki egy szőnyegen menve feltöltődik, majd egy földelt fémtárgyon – például egy fémkorláton – ez a töltés kisül.

Fontos megjegyezni: A túlfeszültség levezetők nem nyújtanak 100%-os védelmet, de jelentősen csökkentik a károk kockázatát.

A készülékek és berendezések védelméhez szükséges intézkedéseket a levezető kiválasztása és a várható környezeti behatások függvényében két vagy három fokozatba lehet besorolni. Az egyes fokozatok védőkészülékei alapvetően a levezető-képességük nagyságában és a védelmi szintjükben különböznek, a védelmi fokozathoz tartozásuknak megfelelően.

Háromfokozatú védelmi koncepció elkülönülten telepített védelmi fokozatokkal:

• T1 típus: villámáram-levezetők
  Védelmi szint < 4 kV, a beépítés szokásos helye: főelosztó
• T2 típus: túlfeszültség-levezetők
  Védelmi szint < 2,5 kV, a beépítés szokásos helye: alelosztó
• T3 típus: készülékvédelem
  Védelmi szint < 1,5 kV, a beépítés szokásos helye: a végberendezés előtt
  Az 1. és 2. védelmi fokozatokat T1+T2 típusú kombinált levezetőként is meg lehet valósítani. Ez a védőkészülék kielégíti az 1. és 2. levezetőkkel szemben támasztott követelményeket. Lényeges előnye az egyszerű telepítés. Semmilyen különleges beszerelési feltételt nem kell betartani.
  Háromfokozatú védelmi koncepció T1+T2 típusú kombinált levezetővel és külön T3 típusú levezetővel:
• T1+T2 típusú kombinált levezető
  Védelmi szint < 2,5 kV, a beépítés szokásos helye: főelosztó
• T3 típus: készülékvédelem
  Védelmi szint < 1,5 kV, a beépítés szokásos helye: a végberendezés előtt.

Az áramkörökbe becsatolt túlfeszültségek a legtöbb esetben jelentős mértékben károsítják a készülékeket és berendezéseket. Az állandóan használatban levő készülékeknél ez a kockázat különösen nagy. Itt ezek a károk rendkívül nagy költségeket okozhatnak. Nem csak a megrongálódott készülékek újrabeszerzése vagy javítása kerül pénzbe. Még több költséget jelent a berendezés hosszabb kiesése, vagy éppen a szoftver vagy az adatok elvesztése.